Lettországban jártam

December közepén négy napot Rigában töltöttem egy projekt találkozó kapcsán. Nagyon örültem a lehetőségnek, ugyanis ide nem valószínű, hogy kirándulás céljából eljönnénk. Egyértelműen érezhető volt az oroszok közelsége (sőt ittléte, ugyanis a lakosság kb. 40%-a orosz). Egy szórakozóhelyen szóba elegyedtem egy-két helyivel, és meglepődtek, hogy hogyan lehet az, hogy nem beszélek oroszul. Sajnos olyan is volt, aki még soha az életben nem hallott Magyarországról.

Emellett viszont elnézegetve az épületeket, néha olyan érzésem volt, mintha Németországban lennék. Riga a XIII. században a Hanza Szövetség tagja lett, és igazi kereskedő városként működött.  Ennek hatása pedig a mai napig érezhető.

Megérkezésünk estéjén nekiindultunk, hogy együnk valami igazán lettet a karácsonyi vásárban. Először kipróbáltuk a tradicionális lett italt, a balzsamot. Két fajtája létezik: az erősebb, 45%-os, valamint a gyengébb, feketeribizli ízű, ami "csak" 30%-os alkoholtartalmú. Szokták inni felesként, naranccsal kísérve, de "hot balsam"-ként is, ami a forralt borhoz hasonló, narancsos-fahéjas ital.

Sokáig keringtünk, amíg végre találtunk egy zárt helyet, ahol valamit vacsorázhatunk. Végül a képen szereplő helyre tértünk be, ahol a képen ugyan nem látszik, de még egy tábortűz is égett.

Kétféle ételt próbáltunk ki, igazság szerint ezek nagyon hasonlóak voltak a magyar ételekhez. Ketten egy lepcsánka-szerű "burgonyapalacsintát" próbáltak ki, míg ketten a "Karácsonyi kolbászt" ettünk párolt káposztával. Mellé ittunk egy kis "Karácsonyi sört" és hot balsamot. Persze amikor másnap egy helyi lánnyal beszéltünk, kiderült, hogy nincsen semmiféle "karácsonyi" kolbász vagy sör, ez csak egy jól működő marketing fogás volt.  Ettől függetlenül nagyon finomak voltak, és nagyon jól éreztük magunkat. Végülis csak ez számít. (Csak azt nem értettem, hogy a kolbászhoz és a káposztához miért is adtak ketchupot? )

Második nap este már a helyi szervezők vitték el az egész csapatot a Art Museum Riga Bourse éttermébe. Az épületet nemrég újították fel, és az étterem egyenlőre nem nyitott a nagyközönség felé, csak egy-egy eseményre lehet kibérelni. 

Welcome drinkként egy forralt fehérbort kaptunk, majd következett a 4 fogásos menü:

Első fogásként egy könnyű salátát kaptunk kék sajttal, céklával és pisztáciával. Majd ezt követte a gesztenyeleves, amit amikor kihoztak, azt gondoltuk, hogy biztos az ételek közötti innivalót kapjuk meg, ugyanis egy feleses pohárban érkezett. Igazság szerint nekem annyira nem ízlett, nem volt se édes, se sós, mintha valamit kifelejtettek volna belőle.

Főfogásként egy sertés és egy halas étel között lehetett választani. Annyira nem vagyok oda a tengeri dolgokért, de ha már ott voltam, csak ne sertést egyek, azt itthon is tudok. Szóval a lepényhalba tekert lazac felfújtat választottam karamellizált póréhagymával, és vaníliás krumplipürével. Egészen az első falatig féltem tőle, de a félelmem alaptalan volt. A lazac volt a domináns, nem volt az a tipikus hal íze, amit annyira nem szeretek. Összességében egy könnyed, letisztult ízvilágú étel volt. Szívesen elkészíteném itthon is, ha tudnám, hogyan kell.

Desszertként pedig egy nagyon finom, mézeskalácsos, áfonyás tiramisut szolgáltak fel, amiről sajnos mire eszünkbe jutott, hogy lefotózzuk, már csak egy falat volt (de addig forgattuk, míg egy 'jobb, mint a semmi' fotó nem készült). Egyébként ez adta az ötletet a karácsonyi sütinkhez is (mézeskalácsos-rumos-meggyes tiramisu készült itthon). 

A hab a tortán ezen a kiruccanáson az volt, hogy a szállodába bejelentkezéskor kaptunk egy kis csomagot, amiben volt egy lett szakácskönyv is. Ennek örültem a legjobban, néhány érdekességet ha lesz időm, biztosan letesztelek.

Na akkor az előző bejegyzésemmel máris ellentmondásba kerültem, Jamie szakácskönyve csak a második szakácskönyvem! :)

A jobb minőségű képeket Timcsi kolléganőmtől kölcsönöztem, ezúton is köszi! :)

Ezt találtam a karácsonyfa alatt

Karácsonyra végre megkaptam életem első szakácskönyvét Danitól, a Jamie belevág címűt. Persze eddig sem volt hiány szakácskönyvekből, de mindig az anyuét használtam, vagy a neten keresgéltem. De most, hogy ezt megkaptam, rájöttem, hogy teljesen más a hangulata, ha könyvet használ az ember. A ma esti program is a könyv olvasgatása lesz . Hat ország ismert és kevéssé ismert ételeit írja le egyszerűen, érthetően. Már néztem is ki belőle néhány receptet, amit biztosan el fogok készíteni. Például a sóban tartósított citrom szerintem nagyon jó ötlet, húsokhoz, szószokhoz biztosan fel tudnám használni, és a rizottókat is biztosan ki fogom próbálni. Beszámolok majd a tesztelésekről :).

Vaníliás-tejszínes csokilikőr

Azért szeretem a likőröket, mert kevés erőfeszítéssel nagyon finomat lehet készíteni. Ezt a mostanit is a karácsonyi hajrában dobtam össze Dani mamájának. Az egész kb. 10 perc alatt elkészül. 

Hozzávalók (kb. 5 dl lesz belőle): 

2,5 dl tejszín

2 ek méz

1 vaníliarúd

10 dkg étcsoki

2,5 dl rum

A tejszínt gőz fölött felmelegítettem, elkevertem benne a mézet. A vaníliarudat félbevágtam, kikapartam a magjait és a tejszínhez adtam. Aztán úgy gondoltam, hogy miért is ne tenném bele a külső részét is, maximum vaníliásabb lesz az íze, de az semmiképp nem rontja az összhatást. Végül beledobáltam az apróra tört csokit, és felolvasztottam. 

Ennyi a likőrkészítés lényege, innen már csak várni kell, hogy kihűljön, és akkor kell hozzákeverni az alkoholt. Ebből a mennyiségből egy fél literes üvegcsét tudtam megtölteni, és egy pohárka kóstoló maradt saját felhasználásra. Szerintem nagyon finom lett, fogok még csinálni.

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Jégvirág költözzön minden ablakba, 

gőzölgő kalács jusson az asztalra.

Legyen sok ajándék, szívemből kívánom, 

s gazdagon, örömökben teljen a karácsony!

Mascarponés-meggyes csokikosár

Múlt hétvégén akciós volt  Lidl-ben a mascarpone, így vettem is belőle, gondoltam karácsonyra jó lesz valamibe. A múltkori likőr készítésből maradt ki egy-két tábla csoki, és néhány hónapja valahol a neten láttam saját készítésű csokikosarakat. Ezekből a dolgokból lassan összeállt a fejemben, hogy egy kis meggyel megspékelve milyen finomság lehet belőle. Megszületett a mascarponés meggyes csokikosár - amit valakik valahol már biztos, hogy sokszor készítettek, de nekem teljesen újdonságnak számít. 

Először is lássuk a hozzávalókat (amiből nekem csak 11 darab született, gondolom gyakorlottként ennyi csokiból többet lehet készíteni):

A csokikosárhoz: 

5 dkg étcsoki + egy kis télapó (fontos, hogy ne sajnáljuk a jó minőségű csokit, hiszen ez adja meg az alapízt)
2-3 dkg Rama

A töltelékhez (ezt már akkor készítettem el, amikor láttam, hogy mennyi kosár lett, azért ilyen kicsi a mennyiség):

10 dkg mascarpone
1-2 ek méz
rum
22 szem meggy
néhány dióbél

A folyamat:

A csokikosár készítés eléggé hosszú folyamat: Először a csokit egy kevés Ramával gőz fölött megolvasztottam. Kicsi muffinpapírt (3 cm-es) tettem a hűtő kivehető tojástartójába (ez azért kellett, hogy megtartsa a papír a formáját). Az olvadt csokit szilikonos ecsettel a papírra kentem, majd kitettem a hidegbe, és vártam, hogy megszilárduljon. Három réteget kentem így fel, figyelve, hogy a csoki mindenhol egyforma vastag legyen, és ne legyenek fehéres, átlátszó részek, mert akkor össze fog törni a kosár. Miután a harmadik kenés után megszilárdult a csoki, a papírt óvatosan leszedtem róla, és jó esetben elkészült a kosárka. 

Ezek után a mascarponét elkevertem a mézzel és a rummal. A kosárkák aljába tettem egy-egy szem meggyet, és egy kicsi diót. Erre jött a mascarpone, majd meggyet tettem a tetejére. Leírva egyszerű, de több órába telt, mire készen lett ez a 11 darab. Valami nagy alkalom kell, hogy máskor is belekezdjek. 

És íme a végeredmény: 

Lencseleves

Karácsony előtt így egy-két nappal már nem igazán akartunk sok időt eltölteni a konyhában a mai ebéd elkészítésével.Egyébként is egész nap a konyhában foglalatoskodtunk a töltött káposztával és egy hamar elfogyó, de hosszan készült sütivel - erről a következő bejegyzésben írok. Ezért mára egy egyszerű és gyorsan elkészülő lencselevest készítettünk anyuval. (És így egyben a karácsonyhoz is el kezdtük edzeni a hasunkat.)

Hozzávalók (4 főnek elegendő): 

kb. 25 dkg lencse
4 kis darab füstölt oldalas
negyed szál füstölt kolbász
fél fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 sárgarépa
kis darab zeller (ezeket már a karácsonyra vett leveszöldségből csippentettem le)
2-3 babérlevél
só, bors, tárkony

A hagymát, fokhagymát és a zellert apróra vágtam, a sárgarépát karikáztam. Először megdinsztoltam a hagymát, majd rádobtam a többi zöldséget. Néhány perc után beletettem a lencsét, az oldalast és a kolbászt is. Felöntöttem 1 liter vízzel, és megfűszereztem. Kb. fél óráig főtt. Eléggé besűrűsödött, így semmi mást nem kellett beletenni.

Megérkeztek a vaníliarudaim!

Juhéjjj!

Még december elején találtam egy kuponos akciót, amivel a www.fuszerboltom.hu oldalon kedvezményesen lehetett vanília rudakat vásárolni. A boltokban egy rúd kb. 500 Ft, míg ennek az akciónak keretében végül 12 rudat vettünk 3000 Ft-ért (vagyis egy rúd 250 Ft-ba került), amin négyen osztozunk.

Annyi keserűség volt a dologban, hogy már december elején megrendeltem, viszont ennek a hétnek az elején még mindig nem érkezett meg. Telefonáltam is az ügyfélszolgálatra, ahol kiderült, hogy  már feladták, és meg kellett volna érkeznie. Valószínűleg a postán elkeveredett. Köszönjük Magyar Posta!

Végül szerdán egy kedves hölgy megígérte, hogy még aznap újra küldi a csomagot ingyen. Csütörtökön jöttem haza, és a vaníliarudaim már itt vártak rám! Kezdek tanakodni, hogy mit is süssek belőlük. :)

Az oldalon, ahonnan rendeltem, azt írják, hogy visszazárható fóliában a legjobb tárolni, fénytől elzárt helyen. Körülbelül egy évig tudjuk tárolni, időnként, kb. 1,5-2 havonta célszerű kivenni a tasakból, és egy negyed óráig szellőztetni. Nem hiszem, hogy ezekből egy év múlva még lesz valami. Máris kavarog a fejemben egy csokis-mascarponés-vaníliás desszert karácsonyra. Ha elkészül, beszámolok róla.

Szűzérme háromféleképpen és burgonyagratin

Múlthét vasárnap karácsonyi előpróbaként szűzérmét készítettünk anyuval három változatban, és szavazásra bocsátottuk, hogy melyik is legyen a karácsonyi menü. A három verzió: 

- kolbásszal töltött szűzérme;

- aszalt szilvával, mazsolával és dióval töltött szűzérme;

- szűzérme Wellington módra

Végül az első kettő mellett döntöttünk, praktikussági okokból, ugyanis ezeket egyszerre tudjuk sütni, míg a Wellingtont külön kellene, és mivel a köret is sütőben készül,  így jól át kell gondolni a menüt.

Nézzük a recepteket:

Kolbásszal töltött szűzérme: 

Nagyon egyszerű: Végy egy szűzérmét, majd pl. egy fakanál végével lyukaszd ki. (Egy darab szűzérme szerintem két embernek elegendő) Sózd, borsozd belül, majd dugd bele a füstölt kolbászt. Aztán serpenyőben hirtelen pirítsd meg minden oldalát, és még fűszerezd kívülről. Eztán tekerd bacon szalonnába, és sütőben, alufóliával letakarva süsd kb. 25-30 percig. (Sajnos ez elfogyott a fotózás előtt, ezért nincs róla kép)

Aszalt szilvával, mazsolával és dióval töltött szűzérme:

A szilvát, mazsolát és diót vágd apró darabokra, esetleg önts rá egy kis rumot. A szűzérmét hosszában vágd fel. (Én az előzőhöz hasonlóan fakanállal lyukasztottam ki, de így nagyon kevés töltelék fért bele, és nem sikerült egyenletesen szétosztani benne.) A felvágott szűzérmét sózd, borsozd, majd töltsd bele a tölteléket. Fogpiszkával szúrd össze, hogy megálljon, és serpenyőben süsd körbe, valamint fűszerezd.  Eztán vedd ki a fogpiszkákat, és tekerd körbe baconnel. Mehet a sütőbe a kolbászos mellé, sütési mód ugyanaz.

Szűzérme Wellington módra

Ez azért jóval bonyolultabb, mint az előzőek, itt először is lássuk a hozzávalókat:

1 csomag leveles tészta

1 fej hagyma

40 dkg gomba

6 szelet bacon szalonna

1 csokor petrezselyem

Egy nagy darab (kb. 60 dkg) sertés szűzpecsenye

1 tojássárgája

 A bacon szalonnát felkockázzuk, serpenyőben kisütjük, és kivesszük. Eztán a szűzérmét egészben hirtelen körbesütjük a serpenyőben a szalonna zsírjában, majd sózzuk, borsozzuk. Közben a gombát és a hagymát is felkockázzuk. Miután a húst kivettük a serpenyőből, a hagymát és a gombát megpirítjuk, és a már kisült szalonna kockákat is hozzátesszük. Sózzuk, borsozzuk, és beleszórjuk a petrezselymet. 

Ezt követően kihajtjuk a tésztát. Szétosztjuk rajta a gombás masszát, és ráfektetjük a szűzérmét, amire szintén teszünk a gombából, majd igyekszünk úgy feltekerni a tésztát, hogy a masszából a hús minden oldalán maradjon. (Ezt még gyakorolnom kell, ugyanis a tészta eléggé lazára sikeredett, így tálaláskor oda kellett figyelni, hogy ne hulljon szét az egész.) Ha ez sikerült, akkor a tészta széleit megkenjük tojássárgájával, és összeragasztjuk, majd tepsibe tesszük, és a tészta tetejét is megkenjük a tojássárgájával. Alufóliával lefedjük, és sütőben kb. 30 percig sütjük. A végén már fólia nélkül, hogy a tésztának szép színe legyen. Egy bolti leveles tésztába nekem egy nagyobb szűzérme fért bele. Ez szerintem a tészta miatt köret nélkül is megállná a helyét.

Köretnek a húsok mellé burgonyagratint készítettem, aminek a receptjét a Tomakonyha oldalról néztem. 

 Hozzávalók: 

1 kg krumpli

3-4 dl tejszín

kb. 5 dkg vaj

1-2 gerezd fokhagyma

só, bors és szerecsendió

Először is kb. egy kiló krumplit megpucultam (ez négy embernek éppen elég volt), és vékony szeletekre vágtam. Sajnos nem volt reszelőm, de nem éreztem, hogy probléma lett volna, ha nem mindegyik pont egyforma szelet.

Fogtam egy kerámia tálat, és kivajaztam. A krumpliszeleteket egymás mellé raktam úgy, hogy az egyik végük egy kicsit átfedésben legyen az előzővel. Amikor megvolt egy réteg, sóztam, borsoztam, fokhagymát nyomtam rá, és megszórtam szerecsendióval. A rétegzést így folytattam, amíg el nem értem a tepsi szélétől a kb. 1 cm-t. (Ez azért fontos, mert a tejszín felhabosodott sütés közben egy kicsit, és majdnem kifolyt.) Amikor meg volt minden réteg, ráöntöttem a tejszínt. Alufóliával lefedtem, és kb. 45 percig sütöttem közepes hőmérsékleten. Nekem sajnos nagyon nehezen szívódott fel a tejszín, a végeredménynek nem pont a fotón láthatónak kellene lennie, de végülis az ízén ez nem változtatott. 

Az ételekkel annyi tanulság volt, hogy mindent úgy fűszereztem, ahogy általában, és kicsivel több fűszert mégis elbírtak volna. Talán azért, mert a húsokat egészben sütöttem, így a belseje kevésbé lett fűszeres. Legközelebb többet teszek rá. Összességében egyébként nagyon finom lett, karácsonyra is ezt készítjük. 

Adventi koszorú és mézeskalács

Ebben az évben elkészítettem életem első nem ehető (mindent összevetve pedig a második) adventi koszorúját. A koszorúalapot már kb. 4 hete megvettem, és azóta is a szekrényben állt. Elterveztem, hogy nagyon szépen, tobozokkal, bogyókkal fogom feldíszíteni. Aztán már amikor elmúlt advent második vasárnapja, és koszorú még mindig sehol, gondoltam leegyszerűsítem a dolgot. Vettem egy 1 méteres szép szalagot, és négy gyertyatartót gyertyával. A koszorút körbevontam a szalaggal. Szerencsére mindig minden kacatot elrakok, ezért mikor feltúrtam a szekrényt, találtam egy masnit, ami egy három éve kapott ajándékomon volt, gondoltam az pont az illik a koszorúmra, úgyhogy még azt is rákötöttem. A négy gyertyát beleszúrtam, és már készen is volt. Ez így egy kicsit túl egyzserűnek tűnt, úgyhogy az egészet rátettem egy tálra, és a közepébe raktam még randomszerűen néhány karácsonyfadíszt és szárított narancs és citromkarikát. Ez lett a végeredmény:

A tavalyi karácsony előtt nagy mézeskalács lázban égtem, a neten pedig akkor keringtek a csodaszép mézeskalács koszorúk. Én is készítettem egyet, mellé egy mézeskalács fenyőfát, és a barátoknak mézeskalács figurákat. Elmondásuk szerint nagyon örültek az apróságoknak, Jutka barátnőmnek elvileg még mindig megvan. Vigyázz, mert lecsekkolom ha meglátogatlak! :) 

A puha mézeskalács recept: 

6 dkg lisztet, 34 dkg porcukrot, 2 púpos kiskanál szódabikarbónát, őrölt fahéjat, szegfűszeget, gyömbért összekevertem, majd hozzáadtam 5 dkg margarint, 4 egész tojást, 4 evőkanál mézet. Az egészet jól összegyúrtam, néhány órát pihentettem, utána formáztam. 

A tavalyi alkotások:

Idén is készült már egy adag mézeskalács, de ez most nem a megpuhulós fajta, hanem mivel ismét ajándékba lesznek, egy keményebb verzió. Zsuzsi munkatársam adta a receptet:

Fél kg lisztet, 25 dkg porcukrot, 3 egész tojást, 12 dkg mézet, egy kis kakaóport és mézeskalács fűszerkeveréket jól össze kell keverni (ez ekkor még nagyon nyúlós, ragadós állagú). 3-4 napig hűtőben kell állnia, utána lehet figurákat szaggatni. Mivel nincs benne szódabikarbóna, így sütés közben nem nő meg, és utána nem fog megpuhulni, ezért csak dísznek, ajándéknak jó. Persze ehető, de csak erős fogsorúaknak ajánlom! 

Még nem lettek feldíszítve, ha készen lesznek, teszek fel képeket is.

Update: Délután összeült a pénzügyi és igazgatási csoport, és elkészítettük az összes munkatársunkat:

Rakott csirkemell

A hétvégi menühöz jó szokásunk szerint megint csirkemell volt a fő hozzávaló. Szerettem volna valami olyat készíteni belőle, amit még nem csináltam azelőtt, így el kezdtem keresgélni a neten. Túl sok lehetőségem nem volt, ugyanis a hűtő tartalma elég szűkös volt. Végül a rakott csirkemell mellett döntöttem.

Lássuk a fő hozzávalókat:

1 nagy csirkemell

1 nagyon nagy fej hagyma

1 csomag sonka 

1 tojás

fél pohár tejföl

kb. 20 dkg sajt

fűszerek

A besamelhez: 

5 dkg vaj

2 ek liszt

4 dl tej

Először is rakott ételhez híven előkészítettem az egyes rétegeket. Az alábbiakat terveztem beletenni: csirkemell, sonka és sült hagyma. 

A csirkemellet egyforma vastagságúra felszeleteltem, kiklopfoltam, majd sóztam, borsoztam. A karikára szeletelt hagymát olajon megpirítottam.A sonkával semmi teendőm nem volt, ugyanis az előre csomagolt szeletelt sonka volt.

Utána kezdtem el gondolkodni, hogy ehhez még kellene valami kötőanyag. Előző nap pont lasagne-t csináltam, úgyhogy végül az akkor kimaradt besamelt tettem bele egy kis petrezselyem zölddel feldobva.

Innen kezdve a receptet egész egyszerű kitalálni: kezdődik a rétegezés. 

Első réteg csirkemell, erre jön egy kis besamel, majd a sonka és a hagyma, erre ismét egy kis besamel. Ezt a sorrendet folytattam, amíg el nem fogyott az összes hozzávaló. A tetejére pedig egy tojást elkevertem egy fél tejföllel, és nagyon sok sajttal. 

Lassan sütöttem kb. 40-50 percig. Közben elkészítettem mellé a szerecsendiós krumplipürét.

Nagyon jól sikerült, egy apró hibától eltekintve: nagyon sok vizet engedett, ami szerintem csak a bolti csirkemellből jöhetett, ezért azt sütés közben leöntöttem róla. Esetleg valakinek van ötlete, hogy ez ellen lehet-e valamit csinálni? (Azt leszámítva, hogy ne boltból vegyem a csirkemellet :) )

Azért a besamel receptjét lejegyzem ide a végére: 

5 dkg felolvasztottam, beleszórtam 2 ek finomlisztet, és kevergettem, amíg felforrósodott, de még nem volt barna. Azután apránként hozzáöntöttem 4 dl tejet, és addig főztem, amíg nem lett mártás állaga. Sóztam, borsoztam, és kész is volt!

Narancsos-csokis likőr

Tavaly éreztem rá először a karácsonyi konyhában sürgölődés igazi hangulatára, amikor is Kriszti kolléganőm közreműködésének köszönhetően Flat-cat-tel készítettünk karácsonyi finomságokat. Akkor kimaradtak a likőrök, de aztán az oldalon találtam egy nagyon szuper narancsos csokilikőr receptet, amit tavaly már ki is próbáltam.

Az idei év úgy alakult, hogy sorra érkeznek a céges babák, úgyhogy mostanra fogadásokat kötünk, hogy ki mikor pottyan a világra. Első körben sok szuper ajándékot nyertem, de legutóbb sajnos mellétippeltem, és egy házi likőrt ajánlottam fel a szerencsés nyertesnek. A receptet egy az egyben Flat-cat oldaláról néztem, úgyhogy most inkább nem is írnám le feleslegesen mégegyszer.

Egy apró bakit azonban elkövettem. Tavaly túl kevés narancsot tettem bele, és alig volt érezhető a likőrben, úgyhogy most ezt a hibát nem akartam elkövetni. Az előírt két narancs leve és héja helyett és hármat használtam.

Nos, a sok is lehet baj. Amikor elkészült, és megkóstoltam, éreztem, hogy ez az íze alapján inkább már csokis narancslikőr, a narancs íze annyira domináns volt. Aztán két napi állás után azt vettem észre, hogy a likőrben a hígabb narancslé elválik a sűrűbb részről. Ezt egy gyors rázással orvosolni lehet, de ajándék esetén ez elég kellemetlen. Persze az ízén ez semmit nem változtat, így is nagyon finom!

Csirkemell borskéregben, túrófánkkal és gombaöntettel

A múltkori túrófánk eszembe juttatott egy tavaszi vacsorát a Debrecen melletti Erdőspuszta Hotelben, amiről azóta is gyarkan álmodozok. Főételként akkor sertésszüzet ettem borskéregben, túrófánkkal, aminek a lebutított, hétköznapiasított verzióját csirkemellből valamelyik nap itthon is elkészítettem.

Hozzávalók a mellhez:

1 szép nagy csirkemell
egész tarkabors
5 dl tej
2 gerezd fokhagyma
só

Hozzávalók a gombaszószhoz:

fél kg gomba
1 kis fej vöröshagyma
3dl tejszín
1 ek keményítő
fűszerek

Túrófánkról már itt korábban írtam.

Először is, a csirkemellből nagyon vastag csíkokat vágtam, amit néhány órára fokhagymás tejbe áztattam. A borsot egy neilonzacskóba tettem, és a klopfolóval összetörtem. Sóztam, és beleforgattam a borsba. Eztán fóliába csomagoltam, és visszatettem a hűtőbe még kb. 30 percre. Majd ebéd előtt serpenyőben átpirítottam, amíg kérges lett, és a sütőben további 20 percig sütöttem.

Ezután a gombákat megtisztítottam, felszeleteltem. A hagymát megpirítottam az olajon, rádobtam a gombát is, és kieresztettem a levét. Amikor megpuhult, felöntöttem egy kis keményítővel elkevert tejszínnel. Sóztam, borsoztam, és már készen is volt. És azzal a lendülettel már el is fogyott!

Sütőtökös pite

Már régóta szemezgettem az irodai konyha faliújságján lévő sütőtökös szelet receptjével. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy milyen is lehet a sütőtök sütiként, eddig még sosem próbáltam. Múlt héten tesóm hozott két tököt, amiből az egyik még mindig a szekrényben állt, úgyhogy tegnap végre rászántam magam, és nekikezdtem a sütésnek. A recept teljesen egyszerűnek tűnt, gondoltam egy öt soros leírás elkészítése nem lehet több fél óránál. Aztán mégis másfél órát voltam a konyhában, ugyanis a recept hozzávalói között olyanok szerepeltek, mint például a simára turmixolt sütőtök, aminek elkészítése azért belekerül jónéhány percbe, sőt a mirelit tészta helyett is frissen gyúrtam. De végül megérte a macerát.

Első lépésként a egy sütőtököt felvágtam, és betettem a sütőbe sülni.

Ezután kezdtem neki az omlós tészta elkészítéséhez:
35 dkg liszt
20 dkg vaj
2 tojássárgája
1 kk cukor
só, citromlé
reszelt citromhéj
néhány kanál tejföl

A hozzávalókat egyszerűen összegyúrtam, majd félretettem az egészet.

Csak ezután készítettem el a krémet.

Hozzávalók a krémhez:
kb. 50-70 dkg sütőtökhús (ami már meg is sült időközben)
0,5 dl tejszín
3 tojás
10 dkg cukor
5 dkg margarin
10 dkg mogyoró/dió/mandula (az eredeti receptben mogyoró van, de nekem csak dió és mandula volt itthon, így azokat használtam fele-fele arányban)
gyömbér
fahéj

A megsült sütőtököt felkockáztam, összeturmixoltam, majd lassan hozzákevertem a tejszínt is. Aztán habosra vertem a tojások sárgáját a cukorral, és összekevertem a sütőtökkel Közben ledaráltam a mogyoró/dió/mandula felét, azt is hozzákevertem. Reszeltem bele egy kis gyömbért, és fahéjjal ízesítettem. Végül felvertem a tojás fehérjét is, és beleforgattam a tökös keverékbe.

Na most már megvolt minden alkatrész, már csak össze kellett rakni egységgé.

Kinyújtottam a tésztát, kibéleltem vele a tepsit, és a tökös masszát egyszerűen belesimítottam. A mandula/dió maradékát apróra vágtam, és megszórtam a tetejét. Sütőben kb. 35-40 percig sütöttem, és este fél tízre készen is lettem vele. De megérte, mert rájöttem, hogy a sütőtökből nem csak levest lehet csinálni.

Túrófánk könnyen, gyorsan

Mióta úgy döntöttem, hogy a receptjeimet blogon gyűjtöm, valahogy soha nincs időm arra, hogy főzzek, és aztán még le is írjam őket... Most is éppen a holnapi alapfokú iparjogvédelmi vizsgámra készülök egy kis forralt bor társaságában. Pihenés képpen azért megosztok veletek egy egyszerű túrófánk receptet , amit szombaton csináltunk nasinak.

Szóval a hozzávalók egy adaghoz (mi kapásból duplát csináltunk, de az egy hadseregnek is elég lenne):
25 dkg túró
25 dkg liszt
1 pohár tejföl
2 tojás
1 tk szódabikarbóna
2 tk cukor
só, citromhéj
végül olaj a sütéshez

Az egészet összekevertem egy jó nagy tálban. Közben egy serpenyőben felforrósítottam annyi olajat, ami elég a fánkoknak. A jó fánk ugyanis ha van elég olaj alatta, megfordul, amikor megsült az egyik oldala. (És tényleg!!! ) Két kanál segítségével kupacokat szaggattam és formáztam, amit a forró olajba tettem.

Az tetszik ebben az egyszerű receptben, hogy (szőlő)lekvárral is nagyon finom  desszertként, de ha nem teszünk bele annyi cukrot, én hús mellé köretként is szívesen eszem. De erről majd később írok.

Csonti snack

Mára egy kis érdekesség jutott sütés-főzés helyett: Kriszti kolléganőm kapta az alább látható pikáns nasit ajándékba egy svédországi partnertől. Úgy tudom, hogy ez ott egyszerű hétköznapi finomság, kávézókban egy jó kávé vagy tea mellé szokás csipegetni.

Mivel mindent ki kell próbálni egyszer az életben, hát ez sem maradhatott el. Egyébként nem is annyira rossz, mint amire számítottam, leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor popcornt eszik az ember, és a kukorica száraz, sárgás része beleragad a fogai közé.  Azért örülök, hogy nálunk csak sütit szolgálnak fel a kávé mellé.

Őszi pite (dióval, körtével és persze csokival)

Pénteken miután hazaértem az irodából nagyon megkívántam valami édeset, úgyhogy felmértem a kamrakészleteket.  Adva volt még jónéhány vilmoskörte Dani nagyijától, volt még néhány dió, méz, pár tábla csoki. Hát ebből csak kisüthetünk valami jót!

Keresgéltem a neten, hogy mi is az, ami gyors, egyszerű, és imádni fogom. Jelentem megtaláltam! Colors in the kitchen oldalán találtam ezt az ínycsiklandozó diós-körtés csokitortát, amit majdnem ugyanúgy (a mennyiségekkel variáltam) át is vettem.

Az első adagot még pénteken el is készítettem, és barátnőmmel este tízkor még vidáman falatozgattunk belőle. Annyira ízlett, hogy ma készítettem belőle még egy adagot, holnap viszem tesztelésre a kollegináknak. :)

Kezdjem el lassan a receptet is? Na jól van! Szóval:

Hozzávalók (nálam minden mennyiség hozzávetőleges, még keresem a megfelelő arányokat):
Kb. 10 dkg dióbél
2-3 vilmoskörte
kb. 10 dkg cukor
10 dkg vaj
1 tábla étcsoki (az eredeti recept 7 dkg-ot ír, én beletettem 10 dkg-ot, szerintem ez olyan hozzávaló, amiből a több csak jobb lehet)
2 tojás
7 dkg liszt
1 evőkanál kakaópor

Első lépésként a dióbélből néhány szebb darabot félretettem a díszítéshez, és a többit apróra vágtam. Ugyanezt tettem a meghámozott körtével is. Egy csatos tortaformát kikentem vajjal, majd beleszórtam a dió- és a körtedarabokat. Megszórtam egy kevés kristálycukorral, és 10 percre közepes hőfokú sütőbe tettem.

Míg a dió és a körte a sütőben karamellizálódott, a vajat a csokival gőz fölött összeolvasztottam, és beletettem a kb. 5 dkg cukrot. Egy kicsit vártam, amíg hűl, közben a 2 tojást felvertem. Mikor a csokis massza már nem volt tűzforró, apránként hozzákevertem a felvert tojásokat, majd ezután a lisztet és a kakaóport is, és az egészet jól összekevertem.

Miután ez megvolt, a masszát ráöntöttem a sütőben karamellizálódó dióra és körtére, és visszatettem kb. 20 percre.

Míg a süti süldögélt, olvasztottam egy kis cukrot, belemártogattam a dióbeleket, és néhány körteszeletet, majd beolajozott sütőpapírra szedtem őket. Miután kihűltek, és nem igazán akartak elválni a papírtól, megfordítottam az egészet, és hideg vízzel átkentem az aljukat, így már egyszerűen lejöttek.A végeredmény magáért beszél.

Vilmoskörte leves

Múlt héten kaptam barátom nagymamájától egy szőlővel és körtével teli vödröt. A szőlőből már elkészítettem életem első szőlőlekvárját, most a körtén volt a sor (mielőtt még teljesen ellepik a gyümölcsöt, és így az egész konyhaszekrényt az apró bogarak).

Elsőként szombati ebéd gyanánt egy jó kis vilmoskörte levest készítettem. Az egész nagyon egyszerű, viszont annál finomabb, lássuk is a receptet!

Meghámoztam és felkockáztam kb. 10 körtét, majd feltettem vízben feltettem főni. Miután megfőtt, megkóstoltam, de így is elég édes volt, úgyhogy már nem tettem bele semmi édesítőt. Kézimixerrel összeturmixoltam a levest, majd sűrítésképpen elkevertem 2 evőkanál vaníliás pudingport egy kis cukorral, és 2 pohár körtés (esetleg natúr) joghurttal.  Ezt egy kicsit felhígítottam a körtés lével (így a joghurt is felmelegszik, és nem fog kicsapódni), majd belekevertem a levesbe. Még gyorsan felfőztem egyszer, és már kész is volt.

Ebédkor egy kis karamellizált körtét tettem a levesbe, és étcsokit reszeltem rá. Azt hiszem új kedvencem lett! :)

Avokádókrém

Múlthéten akciós volt az avokádó az egyik bevásárlóközpontban, ezért gondoltam itt az alkalom, hogy egy jó kis guacamolét készítsek. Mondanom sem kell, hogy ez is első alkalommal történt.

Tapasztalatlanként nehéz volt megállapítani külső alapján, hogy milyen is az érett avokádó, ezért vettem egy keményet és egy puhábbat is, hogy össze tudjam hasonlítani. Nos, a végeredmény: akkor érett a gyümölcs, ha az ujjammal egy kicsit be tudom nyomni. Persze az éretlenebbet is felhasználtam, ezért a krémesítés nem ment egyszerűen villával.

Szóval hogyan is készítettem: meghámoztam a két avokádót, ha érett a gyümölcs könnyen le lehet húzni a héját. Egy tálban összetörtem (mivel ahogy említettem, az egyik elég kemény volt, ezért turmixgép segítségét is igénybe vettem), néhány csepp citromlevet csurgattam rá, majd belereszeltem egy kisebb fej vöröshagymát, és egy gerezd fokhagymát. Végül belekevertem néhány kanál tejfölt, és sóztam és borsoztam.

Nagyon könnyen, alig több, mint 10 perc alatt elkészült, egy könnyű szerdai esti vacsorának megfelelt. Bár mivel Dani is vacsorázott, egy kicsi húst is bele kellett csempészni, úgyhogy végül néhány szelet sült császárszalonna is landolt a pirítóson. Az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy bár nem volt rossz, de rájöttem, hogy az avokádó soha nem lesz a kedvencem.

Első lekvárom szőlőből

Na bele is kezdek az első receptembe!
Nos, úgy alakult, hogy vasárnap életemben először lekvárt főztem, mégpedig szőlőlekvárt. A történet ott kezdődött, hogy barátom nagymamájától kaptam egy nagy vödröt tele félig szőlővel, félig körtével. Mivel sajnos múlt héten vették ki torokmandulámat, így a szőlő evés még nem igazán jöhet szóba, mivel minden gyümölcs csípi a torkom. A szőlő pedig már így is eléggé töppedtnek tűnt, néhány nap alatt tönkre ment volna.

Tehát adva volt, hogy valami finomat kell belőle készíteni, így jutottam el a lekvárhoz. Nálam úgy alakulnak ki a receptek, hogy ha valamit szeretnék készíteni, a neten keresgélek, és több receptet átnézek. Általában 4-5 után már kezd összeállni a fejemben az egész, mindenhonnan átvéve a legjobb részeket. A szőlőlekvár receptje is így állt össze:

A szőlőfürtöket leszemeztem, majd megmostam. A szemek tisztán 1,7 kilót nyomtak. Az egészet feltettem egy fazékban főzni, nem tettem alá semmit. Hamar levet eresztett, aztán kb. 1,5 óráig főztem. Sajnos konkrét időt nem tudok mondani, ez valahogy ránézésre látszik, érzi az ember, hogy mikor jó. Eztán az egészet átnyomtam szitán, hogy csak a húsa maradjon, a héja és a magok mentek a kukába.

Sajnos itt volt egy kis baki, ugyanis nem volt otthon semmi sűrűsítő anyagom, és mivel október 23-ai volt, így kénytelen voltam jegelni a dolgot egy napig. Tehát a szőlőshúspép irány a hűtő egy nap pihenésre. Ma beszereztem az elengedhetetlen dzsemfixet, úgyhogy folytatódhatott a főzés.

A receptek általában azt írják, hogy cukrot kell bele tenni, 1 kg húshoz kb. 30 dkg-ot, de megkóstoltam, és így is eléggé édes volt. Nem szerettem volna az émelyítő édességig eljutni, ezért én csak egy csapott evőkanál cukrot használtam. Ezt elkevertem a dzsemfix-szel, és beletettem a tűzhelyen melegedő szőlőbe. Felforraltam, utána még kb. 3-5 percig főztem, és irány az előkészített, felmelegített üvegek. Néhány percre fejre állítottam őket (mert a nálam okosabbak azt írták, hogy így kell), aztán törölközőbe bugyoláltam, ami nálam a száraz dunszt megfelelője. Még most is ott van, szóval nem tudok nyilatkozni, hogy milyen a végeredmény. Kóstoláskor jónak tűnt, édesen fanyar volt. Ebből a mennyiségből (1,7 kg) nekem 3-4 dl lekvár lett.

Sziasztok!

Üdvözlök mindenkit a blogomon. Ez a mindenki eleinte valószínűleg csak a barátom lesz, szóval: Szia Dani! :)

Nagyon szeretek otthon sütni-főzni, és már régóta érlődik a fejemben a gondolat, hogy a sikeres és kevésbé sikeres próbálkozásaimat valamilyen formában papírra/ blogra vessem, hogy későbbi önmagam ne kövesse el ugyanazokat a főzési hibákat, és hogy esetleg mások az én káromon tanuljanak.

A recepteken kívül jó esetben a kiruccanásainkról is olvashattok majd, főképp gasztronómiai vonatkozásban, valamint tervezem, hogy az éttermi tapasztalataimat is megosztom veletek. Aztán majd meglátjuk, hogy a sors hogyan módosítja ezeket az elképzeléseket.

Remélem azért néhány hasznos ötlettel/érdekes beszámolóval szolgálhatok majd nektek.

Jó olvasgatást!

AlMa