Őszi pite (dióval, körtével és persze csokival)

Pénteken miután hazaértem az irodából nagyon megkívántam valami édeset, úgyhogy felmértem a kamrakészleteket.  Adva volt még jónéhány vilmoskörte Dani nagyijától, volt még néhány dió, méz, pár tábla csoki. Hát ebből csak kisüthetünk valami jót!

Keresgéltem a neten, hogy mi is az, ami gyors, egyszerű, és imádni fogom. Jelentem megtaláltam! Colors in the kitchen oldalán találtam ezt az ínycsiklandozó diós-körtés csokitortát, amit majdnem ugyanúgy (a mennyiségekkel variáltam) át is vettem.

Az első adagot még pénteken el is készítettem, és barátnőmmel este tízkor még vidáman falatozgattunk belőle. Annyira ízlett, hogy ma készítettem belőle még egy adagot, holnap viszem tesztelésre a kollegináknak. :)

Kezdjem el lassan a receptet is? Na jól van! Szóval:

Hozzávalók (nálam minden mennyiség hozzávetőleges, még keresem a megfelelő arányokat):
Kb. 10 dkg dióbél
2-3 vilmoskörte
kb. 10 dkg cukor
10 dkg vaj
1 tábla étcsoki (az eredeti recept 7 dkg-ot ír, én beletettem 10 dkg-ot, szerintem ez olyan hozzávaló, amiből a több csak jobb lehet)
2 tojás
7 dkg liszt
1 evőkanál kakaópor

Első lépésként a dióbélből néhány szebb darabot félretettem a díszítéshez, és a többit apróra vágtam. Ugyanezt tettem a meghámozott körtével is. Egy csatos tortaformát kikentem vajjal, majd beleszórtam a dió- és a körtedarabokat. Megszórtam egy kevés kristálycukorral, és 10 percre közepes hőfokú sütőbe tettem.

Míg a dió és a körte a sütőben karamellizálódott, a vajat a csokival gőz fölött összeolvasztottam, és beletettem a kb. 5 dkg cukrot. Egy kicsit vártam, amíg hűl, közben a 2 tojást felvertem. Mikor a csokis massza már nem volt tűzforró, apránként hozzákevertem a felvert tojásokat, majd ezután a lisztet és a kakaóport is, és az egészet jól összekevertem.

Miután ez megvolt, a masszát ráöntöttem a sütőben karamellizálódó dióra és körtére, és visszatettem kb. 20 percre.

Míg a süti süldögélt, olvasztottam egy kis cukrot, belemártogattam a dióbeleket, és néhány körteszeletet, majd beolajozott sütőpapírra szedtem őket. Miután kihűltek, és nem igazán akartak elválni a papírtól, megfordítottam az egészet, és hideg vízzel átkentem az aljukat, így már egyszerűen lejöttek.A végeredmény magáért beszél.