Avokádókrém

Múlthéten akciós volt az avokádó az egyik bevásárlóközpontban, ezért gondoltam itt az alkalom, hogy egy jó kis guacamolét készítsek. Mondanom sem kell, hogy ez is első alkalommal történt.

Tapasztalatlanként nehéz volt megállapítani külső alapján, hogy milyen is az érett avokádó, ezért vettem egy keményet és egy puhábbat is, hogy össze tudjam hasonlítani. Nos, a végeredmény: akkor érett a gyümölcs, ha az ujjammal egy kicsit be tudom nyomni. Persze az éretlenebbet is felhasználtam, ezért a krémesítés nem ment egyszerűen villával.

Szóval hogyan is készítettem: meghámoztam a két avokádót, ha érett a gyümölcs könnyen le lehet húzni a héját. Egy tálban összetörtem (mivel ahogy említettem, az egyik elég kemény volt, ezért turmixgép segítségét is igénybe vettem), néhány csepp citromlevet csurgattam rá, majd belereszeltem egy kisebb fej vöröshagymát, és egy gerezd fokhagymát. Végül belekevertem néhány kanál tejfölt, és sóztam és borsoztam.

Nagyon könnyen, alig több, mint 10 perc alatt elkészült, egy könnyű szerdai esti vacsorának megfelelt. Bár mivel Dani is vacsorázott, egy kicsi húst is bele kellett csempészni, úgyhogy végül néhány szelet sült császárszalonna is landolt a pirítóson. Az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy bár nem volt rossz, de rájöttem, hogy az avokádó soha nem lesz a kedvencem.

Első lekvárom szőlőből

Na bele is kezdek az első receptembe!
Nos, úgy alakult, hogy vasárnap életemben először lekvárt főztem, mégpedig szőlőlekvárt. A történet ott kezdődött, hogy barátom nagymamájától kaptam egy nagy vödröt tele félig szőlővel, félig körtével. Mivel sajnos múlt héten vették ki torokmandulámat, így a szőlő evés még nem igazán jöhet szóba, mivel minden gyümölcs csípi a torkom. A szőlő pedig már így is eléggé töppedtnek tűnt, néhány nap alatt tönkre ment volna.

Tehát adva volt, hogy valami finomat kell belőle készíteni, így jutottam el a lekvárhoz. Nálam úgy alakulnak ki a receptek, hogy ha valamit szeretnék készíteni, a neten keresgélek, és több receptet átnézek. Általában 4-5 után már kezd összeállni a fejemben az egész, mindenhonnan átvéve a legjobb részeket. A szőlőlekvár receptje is így állt össze:

A szőlőfürtöket leszemeztem, majd megmostam. A szemek tisztán 1,7 kilót nyomtak. Az egészet feltettem egy fazékban főzni, nem tettem alá semmit. Hamar levet eresztett, aztán kb. 1,5 óráig főztem. Sajnos konkrét időt nem tudok mondani, ez valahogy ránézésre látszik, érzi az ember, hogy mikor jó. Eztán az egészet átnyomtam szitán, hogy csak a húsa maradjon, a héja és a magok mentek a kukába.

Sajnos itt volt egy kis baki, ugyanis nem volt otthon semmi sűrűsítő anyagom, és mivel október 23-ai volt, így kénytelen voltam jegelni a dolgot egy napig. Tehát a szőlőshúspép irány a hűtő egy nap pihenésre. Ma beszereztem az elengedhetetlen dzsemfixet, úgyhogy folytatódhatott a főzés.

A receptek általában azt írják, hogy cukrot kell bele tenni, 1 kg húshoz kb. 30 dkg-ot, de megkóstoltam, és így is eléggé édes volt. Nem szerettem volna az émelyítő édességig eljutni, ezért én csak egy csapott evőkanál cukrot használtam. Ezt elkevertem a dzsemfix-szel, és beletettem a tűzhelyen melegedő szőlőbe. Felforraltam, utána még kb. 3-5 percig főztem, és irány az előkészített, felmelegített üvegek. Néhány percre fejre állítottam őket (mert a nálam okosabbak azt írták, hogy így kell), aztán törölközőbe bugyoláltam, ami nálam a száraz dunszt megfelelője. Még most is ott van, szóval nem tudok nyilatkozni, hogy milyen a végeredmény. Kóstoláskor jónak tűnt, édesen fanyar volt. Ebből a mennyiségből (1,7 kg) nekem 3-4 dl lekvár lett.

Sziasztok!

Üdvözlök mindenkit a blogomon. Ez a mindenki eleinte valószínűleg csak a barátom lesz, szóval: Szia Dani! :)

Nagyon szeretek otthon sütni-főzni, és már régóta érlődik a fejemben a gondolat, hogy a sikeres és kevésbé sikeres próbálkozásaimat valamilyen formában papírra/ blogra vessem, hogy későbbi önmagam ne kövesse el ugyanazokat a főzési hibákat, és hogy esetleg mások az én káromon tanuljanak.

A recepteken kívül jó esetben a kiruccanásainkról is olvashattok majd, főképp gasztronómiai vonatkozásban, valamint tervezem, hogy az éttermi tapasztalataimat is megosztom veletek. Aztán majd meglátjuk, hogy a sors hogyan módosítja ezeket az elképzeléseket.

Remélem azért néhány hasznos ötlettel/érdekes beszámolóval szolgálhatok majd nektek.

Jó olvasgatást!

AlMa